A gyógynövények hatásai

A gyógynövények iránti figyelmet a mai medicinák sem tudják csökkenteni: sokan bíznak a hagyományos ismeretekben, és használják a természet “patikáját” panaszaik kezelésére. A modern gyógyszeriparhoz is a gyógynövények vezettek. Nézzük, mitől hatékonyak!

Tágabb értelemben véve gyógynövénynek nevezünk minden olyan növényt, aminek a népi hit vagy éppen az orvostudomány gyógyító hatást vagy hatásokat tulajdonít. A legtöbbször a növények egyes részeit (például virágát, levelét, termését) használjuk fel gyógyászati célokra, és ebből vonjuk ki valamilyen módszerrel a hatóanyagot.

Őseink évezredekig a gyógynövények segítségével kúrálták panaszaikat, komoly tudásanyagot gyűjtve össze az évszázadok alatt, melynek nagy részét még ma is hasznosítjuk, sőt később is hasznosítani fogjuk. Jó tudni, hogy a modern gyógyszeripar fejlődését is a gyógynövények segítették. Egy angol orvos, Dr. Withering ugyanis megállapította, hogy a szívelégtelenség következtében fellépő ödéma (folyadékgyülem) gyűszűvirág-kivonattal sikeresen kezelhető. Az azóta szívglikozidoknak elnevezett digoxin és digitoxin nevű anyagokat sikerült belőle kivonnia, amelyek a mai napig használatosak a szívelégtelenségek kezelése során.

Milyen hatóanyagokat találunk a gyógynövényekben?

A gyógynövények hatóanyagai – vagyis azon, biológiailag aktív anyagai, amelyek valamilyen hatást váltanak ki szervezetünkben – igen sokfélék lehetnek, minden bizonnyal még ma sem ismerjük az összest. A gyógyszerészek szerint a következő nagyobb csoportokról beszélhetünk:

• Alkaloidok: általában bódító, fájdalomcsillapító, izgató és élénkítő hatású anyagok (anyarozs, beléndek, fecskefű, kender, mákgubó, maszlag, nadragulya, őszi kikerics).
• Cserzőanyagok: gyulladásos bélproblémák esetén a bélnyálkahártya nyugtatására, valamint vérzéscsillapításra használják (tölgy, nyír, vadgesztenye).
• Glükozidok: szívműködést szabályzó, izzasztó, vizelethajtó, hashajtó hatású anyagok (piros gyűszűvirág, tavaszi-héricsfű, gyöngyviráglevél).
• Illóolajok: emésztést serkentő, gyulladásgátló anyagok (ánizs, borsmenta, cickafark, édeskömény, fodormenta, kakukkfű, kamilla, koriander, zsálya).
• Keserű anyagok: emésztést segítő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatásúak (benedekfű, ezerjófű, fehér üröm, kálmosgyökér, tárnicsgyökér).
• Szaponinok: nyálkaoldó, felszívódást elősegítő, köptető hatású anyagok (iglicgyökér, kankalingyökér, szappangyökér).
• Szénhidrátok: gyulladást csökkentő és bevonóanyagok (bodza, édesgyökér, gyermekláncfű, hársfavirág, papsajt, zilizgyökér).*

Gyógyítsunk gyógynövényekkel!

A gyógyszeripar fejlődésének volt olyan szakasza a XX. században, amikor azt gondolták, már nincs is szükség a gyógynövényekre, hiszen minden problémára tudnak ajánlani mesterséges készítményt. Ezek előnyét leginkább abban látták a gyógyszerészek, hogy ezek a készítmények “standardizáltak” azaz pontosan ugyanaz az összetételű hatóanyag és pontosan ugyanakkora mennyiségben van minden adag orvosságban, míg a gyógynövényeknél rengeteg tényező befolyásolja a hatás erősségét.

Ám a gyógynövényekkel való kezelés, a fitoterápia (a szó eredete a görög fyton – növény és therapeuein – gyógyítás szavakra vezethető vissza) sosem tűnt el teljesen, sőt a múlt század nyolcvanas éveinek végén új erőre kapott. Manapság is számos hivatalos gyógyszer – tabletta, oldat vagy kenőcs – tartalmaz olyan gyógynövényekből izolált anyagokat, amelyek hatásait klinikai kutatások bizonyítják. A fitoterápia éppen ezért nem áll szemben az akadémikus orvoslással, sokszor ugyanis ez is használja a gyógynövények erejét, más esetekben pedig hasznos kiegészítője lehet a ma már “hagyományosnak” nevezett gyógyszeres kezelésnek.

Forrás: hazipatika.com