A hallás változása éveink során

Öregszünk, és számolgatjuk az ősz hajszálakat. De gondoltunk-e arra, hogy bár külsőleg kevésbé feltűnő módon, de hallásunkon is nyomot hagy a múló idő? Cikkünk elmeséli, miért és hogyan romlik ezen érzékszervünk.

Egészen fiatal felnőtt korunkig hallásunk nem romlik, sőt éppen ellenkezőleg: a tinédzserek az egész magas hangtartományba eső hangokat is hallják. Mire azonban betöltjük a harmincat, ezek a hangok már érzékelhetetlenek lesznek számunkra. A hallás tényleges és megfigyelhető romlása általában csak ötvenéves kor felett kezdődik meg, bár a szerencséseknél csak hetven körül válhat zavaróvá.

Ötvenévesen a hallás élessége kezd megkopni: ilyenkor a VIII. agyideg, a hallóideg kismértékű károsodása miatt következik be ez a változás, illetve azért, mert az agy hangokat érzékelő és dekódoló részeinek ez irányú képességei hanyatlásnak indulnak. A legtöbb ember ilyenkor még szinte semmit nem észlel: az, hogy mennyire hallunk a korábbiakhoz képest, csak évtizedek összehasonlításában érzékelhető.

Bármilyen korban előfordulhat továbbá, hogy a külső hallójáratban dugóvá tömörödött fülzsír okozza a hallásromlást: ilyenkor a szakszerű orvosi fülmosás elegendő a probléma megoldásához.

A korhoz köthető hallásromlást, más néven presbyacusis-t az emberek közel egyharmada 65 és 75 éves kora közt kezdi megtapasztalni. Ennek több oka van. Az első a belső fül csigájában (azaz lényegében a Corti-féle szervben) található hallósejtek pusztulása, mely a kor természetes velejárója: sajnos, ezek a sejtek nem képesek regenerálódásra. Az öregedéssel romlik a belső fül vérellátása, mely együtt jár a hallósejtek elvesztésével. Ha valaki érelmeszesedésben (artherosclerosisban) vagy magas vérnyomásban szenved, nagyobb valószínűséggel számolhat időskori halláskárosodással is.

Az is előfordulhat, hogy a hallásromlás azért alakul ki, mert a hanghullámok vezetéséért felelős finom és apró csontocskák, a hallócsontocskák sérülnek.

A hallás változásának további jellegzetessége, hogy a kor előrehaladtával nehezebben halljuk a magasabb hangokat: általában a nők és a gyerekek beszédét érezzük elmosódottabbnak, halkabbnak, hiszen ők magasabb hangfrekvenciát használnak. Zavaróvá válhatnak az éles, erős hangok, és nehezebben halljuk meg, ha háttérzajban vagy telefonban beszélnek hozzánk.

Természetesen sokat tehetünk azért, hogy minél tovább megőrizhessük füleink épségét. Ha az átlagos forgalom zajánál nagyobb zajban kell tartózkodnunk, használhatunk füldugót, vagy például egy nagyon hangos utcai építkezés mellett elhaladva befoghatjuk a fülünket. Továbbá fontos, hogy rendszeresen ellenőriztessük füleinket és hallásunkat fül-orr-gégésszel, illetve audiológussal. A hangos zene hallgatása, főleg fülhallgatóval már fiatalabb korban sokat ronthat a helyzeten: jobb, ha ettől is óvjuk gyermekeinket.